A patkánygyerek

Álom-effektek. Cass kinyitja a szemét. Sean bátortalanul közelebb lép.

CASS: (halkan)Megint?

SEAN:(bólint) Megint.

CASS: (felsóhajt) Sean...Megnyugvást vártam ettől az éjszakától...hagyj békén!

SEAN: Szeretnélek megnyugtatni.

CASS: Igen? Már egyszer megmondtam, mi a véleményem! Itt nem lehet beszélgetni! Te talán szabad vagy itt, de én nem. És ha reggel felébredek, azt sem tudom, tényleg beszéltünk e, vagy sem. Kérlek, Sean, hagyj békén. Ha beszélni akarsz, beszélhetünk a valóságban. Most tényleg szükségem van pihenésre, legalább itt.

Másnap üres tanterem. Leech és Cass egy asztalnál ülnek. Leech előtt Amy utolsó rajza. Elgondolkodva nézegeti.

LEECH: Szóval az Amy volt.

CASS:(bólint) Igen. És itt van ez a három. Ugyanattól van.

Leech felveszi. Az első egy kettészakadt kép, fekete filccel, Sean rajza, amit Ryan tépett szét. A másik kettő is az övé. Leech lerakja a négy képet egymás mellé, a hasonlóság szemmel látható.

Lakáskép, nappali. Cris belép. Leech és Cass továbbra is a képek fölött tanakodnak.

CRIS: Mi folyik itt, ördögűzés?
LEECH: (odaad egy köteg rajzot) Vélemény?

CRIS: (átfutja őket) Ezeket ki hozta össze?
LEECH: Jó páran. Minden egyes rajzot más. 15 és 16 év. Kíváncsi vagyok, te is ugyanarra jutsz e, mint én.

CRIS:(nézegeti őket) Érdekes. (kiemel kettőt, megmutatja őket. Az egyik Amy utolsó rajza, a másik Seané.)Ha engem kérdeztek, ezt a kettőt őriztetném.

LEECH: (odaadja Sean másik két rajzát) Ebből van több is.

CASS: (türelmetlenül) Na?

CRIS: (felnéz) Nem lehet, hogy átvertek titeket?

Leech és Cass egymásra néznek, megrázzák a fejüket.

LEECH: Nem.

CRIS: Szép, egészséges személyiségtorzulás. Akárki is csinálta, nem fordítanék hátat neki.

Leech bólint.

Cassnadra és Carrie

Sean arca szemből, végigsiet a folyosón. Jön szembe Carrie, köszön neki, Sean nem köszön vissza. Carrie hátranéz, majd megy tovább.

Víztorony a Fehér úton, Carrie odasiet.

Fader vágás.

Carrie és Cass a víztorony korlátjának dőlve ebszélgetnek.

CARRIE: Túlhajszoltnak tűnsz.

CASS: Leechnél voltam. Végre megmutattam neki Amy rajzait.

CARRIE: És?

CASS: Igaza volt.

CARRIE: (egy pillanatnyi szünet után) Más?

CASS: (bólint) Megmutattam neki Sean rajzait is.

CARRIE: (meglepve) Sean rajzait? Cass, mióta érdekel téged az a szörnyszülött?

CASS:(maga elé mered) Sajnálom. Igen, határozottan érzem, hogy sajnálom.

CARRIE:(unottan) Te vagy az egyetlen...

CASS: És...ami azt illeti, aggódom érte.

CARRIE: (elmosolyodik) Te kiért nem aggódsz, Cass? Én istenem, Sean mindig is ilyen volt.

CASS: (elgondolkodik) Igen, tudom, de...Csak az utóbbi időben figyelek rá igazán, de azt hiszem, az ő dolga legalább olyan nehéz, mint a mienk.

Sean leszámol

Ryan üt, Sean elterül. Kint vannak a ligetben, mindent fehér hó bort, Ryan, Dean és Flash Sean fölé tornyosulnak. Sean felüvölt, felkapja kezét, véres. A vörös vér lecsöpög a fehér hóra.

RYAN:(gúnyosan) Kicsi fekete pont, igaz, Sean?

SEAN: (rettegés ül a szemében) Hagyjatok békén!

RYAN:(újból belerúg) Igen? És miért? Ha odaát olyan nagy legény vagy, itt is legyél az!
SEAN: Odaát?
DEAN:(előrelép) Hazudik!

RYAN: (bólint) Ja!

DEAN: Azt sem tudja, miről beszélsz.

FLASH: Tudja, nézd csak meg, látszik rajta,

Ryan újra belerúg, Sean kétségbeesetten üvölt.

SEAN: Én nem tehetek róla! Nem én voltam! (újból belerúgnak) Nem én voltam!

RYAN: Legalább erkölcsi tartás lenne benned. De az sincs. (hátranéz) Na húzzunk innen.

Elmennek. Sean megvárja, amíg elég távol érnek, feltápászkodik, még utánuk üvölt.

SEAN: Te is tudod, hogy van ez, Melkonian! Hát jól van, menj csak el, ha akarsz! Leszámoltam veletek! Vége van! Elegem van a mocskos világotokból, és belőletek is! Hagyjatok nekem békét! (Sean szavai visszhangoznak, Ryan hátranéz még, majd elfordul, továbbmegy)

Az ajánlat

Cass otthona. Cass ül az asztalnál, gondolkodik. Felsóhajt, a tenyerébe temeti az arcát. Bejön a húga, Julia.

JULIA: Korán van még, Cass.

CASS: (halkan) Már egyre sötétedik.

JULIA: Ilyenkor hosszabbak az éjszakák.

CASS: (bólint) Egyre hosszabbak lesznek.

JULIA: Tegnap alig aludtál, és most sem fogsz...Mitől félsz, Cass?

CASS: Saját magamtól, Julia. Éjszaka tehetetlen vagyok...és ezt mások kihasználják...

Egy pillanatig csend van, majd megszólal a mobiltelefon. Cass érte nyúl, felveszi.

Bányató, visszatükröződik róla a lámpák fénye. A nap már lement, szürkület van. CAss és Sean állnak a szobornál.

CASS: Tessék. Itt vagyok. Most beszélhetünk.

SEAN: (bólint) Szeretnék is. Tudod, sokáig nem tudtam, mit kell tennem. Magányos voltam, mert senki nem értett meg, egyedül voltam a világomban.(Cass csendben hallgatja) De ennek vége. Rájöttem, hogy nem folytathatom, amit eddig csináltam, vagy amit főleg az utóbbi időben csináltam. Én parafenomén vagyok, Cass. Nekem nem ez a világ való, hanem egy másik.

CASS:(egy pillanatnyi szünet után) És?

SEAN: Most végre döntöttem. De nem tudok egyedül élni, Cass. (sóhajt) Tudod, ebben a világban vágyakozunk. Jogunk van keresni a boldogságot, de megtalálni már nincs jogunk. Álmainkban megvalósíthatjuk azt, amit akarunk.

CASS: De egyszer fel kell majd ébredni.

SEAN: Nem kell. Csak egy kis szünet. Aztán folytatódik. De van egy baj.

CASS: Mi?
SEAN: Csak én vagyok ilyen. Senki más. Ha boldog is lennék, egyedül maradnék, magányosan. Ez ideáig nem gondoltam erre, de most már tudom.(felsóhajt) Cass. Kérlek, gyere velem. Senki mással nem tudok osztozni, csak veled. A gátlásosságod elmúlik majd, segítek.

CASS: Hogy mehetnék?

SEAN: Hidd el jobb lesz neked is, hiszen...hiszen te is csalódtál ebben a világban.

CASS: (lehajtja a fejét, majd hirtelen felkapja) Sean., te is tudod, hogy nem mehetek. Nekem itt kell maradnom. Ez az életem!

SEAN:(lassan) De hiszen az életed most...neked is üres és boldogtalan. HA velem jössz, magad mögött hagyhatod az egészet.

CASS:(lassan) Sean...ez nem így működik. Ez az igazi élet, bármilyen is, és ha veled mennék, csak menekülnék. Bebizonyítanám, hogy gyáva vagyok szembenézni vele.

SEAN: De Cass...Ez egy óriási lehetőség, élni kell vele!! Azzal, hogy para...

CASS: (kirobban belőle a feszültség) Hát nem látod, Sean? Nem látod, hol itt a hiba? Ez a valóság, ez amelyben élünk! Paranormálisnak hiszed a másik világot, magadat felsőbbrendűnek, parafenoménnek hiszed, és mekkorát tévedsz! Nem Sean, te nem felettünk állsz! Te is csak menekülsz. Meglátod a másik lelkét, befolyásolni tudod az elméjét, erre senki más nem képes, de nem vizsgáltad még meg ezzel a képességeddel magadat? Talán félsz tőle. Menekülsz Sean, és ezt most akarod teljessé tenni, de nem. Ezt nem hagyom. Egyszer már hibáztam, kétszer nem fogok.

Sean hátrál, belevész a sötétségbe, elfut, de Cass fut utána, elérik a lejárót, Sean megy az alacsonyabbik, egyenes úton, Cass megy felette, a lépcsőn. Ezért aztán miközben haladnak, mi is úgy látjuk, hogy végig Cass van magasabban, Sean pedig alacsonyan.

CASS: Most is menekülsz.

SEAN: Talán menekülök! Nem érdekel!(kifakad) Miért ragaszkodsz ennyire földhözragadtan ehhez a nyomorult világhoz?

CASS: Mert muszáj! Ha mindenki materiális, akkor azért azok, mert nekik van igazuk! Így kell lennie. Nem élhetsz csak az elmédben.

SEAN:(halkan) Én már döntöttem.

CASS: (megáll, ő is elhalkul) Akkor sajnállak. Senki sem fog követni. Remélem, soha nem lesz még egy olyan képességekkel bíró ember, mint te. Áldásnak hiszed, pedig ez átok. De gyógyítható. Fel kell vállalnod, érted, Sean, fel kell vállalnunk önmagunkat! Akkor megváltozhatunk! Ha menekülsz, és a könnyebb utat választod, akkor nincs remény. Akkor elvesztél, Sean...

A végzet

Sean megtörve, sebesen fekszik az ágyában. Forgolódik, felszisszen. Megnézi a karját, ahova Ryan rúgott. Egy hosszú, mély zúzódás, és egy varas seb van rajta. Végül lenyugszik, felsóhajt, és lehunyja a szemét.

Álom-effektek. Sean fellélegzik, felkel. Sétál egy darabig, majd leül. Felsóhajt, elmosolyodik, de csakhamar újra felkel. Észrevesz az ablakban egy rózsát, leveszi, forgatni kezdi az ujjai között. Könnyes a szeme. Hirtelen lenéz a sebesült karjára, de már nem lát rajta semmit, csak az érintetlen bőrt. Összeráncolja szemöldökét, felriad.

Másnap, iskola. Reggel van, az udvar még üres, Cass álldogál a kazánház tetején. Sean jelenik meg, mászik felfelé a létrán. Cass megfordul.

CASS:(vidáman) Hát te? Meggondoltad magad?

SEAN: Nem, nem gondoltam. Viszont eszembe jutott valami.

CASS:(kevésbé vidáman) Igen?

SEAN: Eszembe jutott, hogy a másik világban, az álmokban, ha úgy tetszik, nincs testi erő. Nem látszanak a sebek, bármilyen súlyosak is. A rokkant is álmodhatja azt, hogy jár, a vak is, hogy lát.

CASS: Az akarat.

SEAN: Igen, az. Ebből következik, hogy a két világ párhuzamos, de nem függ egymástól. És eszembe jutott még valami, Cass. Az, hogy te szenvedsz.

CASS:(felvonja szemöldökét) És?

SEAN: Tegnap visszautasítottál, de a lelked mélyén szerintem félig-meddig vágyod azt az állapotot.

CASS: Akár vágyom, akár nem, döntöttem.

SEAN: (bólint, halkan és lassan folytatja) Nézd Cass, talán elítélsz majd, de én hiszem, hogy jót cselekszem. Rájöttem, hogy nincs igazad. Sajnálom. De meg fogsz bocsátani, és hálás leszel nekem. Ez a világ csak gyötrelem. Egy halom beteljesületlen vágy, egy csomó szenvedés. Itt lehet hagyni.

CASS: Megmondtam.

SEAN: Igen, de az eszed vezetett, nem a szíved.

CASS: Tudom, mi a helyes, ha nehezebbnek is látszik.

SEAN:(elmosolyodik) Nem, Cass...Hát szerinted az igaz, a jó lehet nehéz és kellemetlen? Nem, ezek ellentmondó fogalmak. Te szenvedsz, Cass. És én segíteni akarok rajtad.

Rettenetesen naturalista jelenet, Sean nyugodtan közelít Cass felé, aki értetlenül néz. Sean előhúz egy kést a háta mögül.

SEAN: Szeretlek, Cass. Csak én tudom, mi a jó neked. Itt kell hagynod ezt a világot, és csatlakozni hozzám egy másikban.

Fader vágás, csend. Újabb tömyén naturalizmus. A kamera egyre feljebb ereszkedik.

Sean áll, karjaiból bágyadtan lóg alá az elvágott nyakú, halott Cass.

Amikor bevégeztetik

Sean megtépázva, véresen, mocskosan elhagyatott, mocskos városrészekben, a szovjet barakkok romjai között. Liheg, lerogy a földre. Gondolatait újra narrációként halljuk.

SEAN: Semmi...Nincs semmi...Csak néma csend!

Bágyadtan halad előre, éjszaka, züllött városrészekben, a kép összefolyik előtte. Lenéz a kezeire, véresek. Borzasztó jelenetsor, Sean őrületét mutatja be. Zenei aláfestés a Valahol Európában dallama, néha sikolyok, Cass elmosódott, halk szavai. Sean leveti magát a földre, eldől, mit egy zsák. Kinyitja a tenyerét, még mindig látja, hogy az ujjai véresek. Semmi, semmi- ismételgeti „Talán tényleg vége van...”Lehunyja a szemeit. Az egész jelenet borzalmas, Megközelítőleg másfél perc hosszú.

Sean felébred álmában, körülnéz, de minden ugyanolyan ellenséges. Cass elmosódott képét látja maga előtt, kinyújtja kezét érte, kiált hozzá, de a kép elhalványul. Lerogy a földre. Megragadja a rózsát, amit előző éjszaka leejtett.

Tisztább képek, Sean még mindi az álmában. Drámai zenek, Sean felmászik a töltésre.

SEAN: Igazatok van. Talán tényleg nincs tovább.

Felülről látjuk, ahogy Sean álmában áll a síneken. Hirtelen a kép összeolvad Amy utolsó rajzával, és ekkor ismerjük fel, hogy a rajz egy embert ábrázol, amint a vonatsíneken áll. A sínek sziszegnek, jön a vonat. Sean hajába belekap a szél, megfordul. Sean és a vonat kettőse, a mozdony robog, elcsapja. Sean nyaklánca csörömpölve végigpattog a földön. Minden elsötétül.

Paranorma

Égzengés, esik az eső. A víz végigfolyik a betonon, fúj a szél, tócsák. Életképek Budapestről, autók száguldanak el. Lábakat látunk, Leech lábait. A pszichológus belelép a tócsákba, gondolatait neki is narrációként halljuk. Amikor az adott részhez ér, drogozó, dohányzó embereket, üvegetek és nyomort látunk kusza összevisszaságában, majd egy templomot is. Beszéde vége felé gyorsított képeket látunk, nyüzsgő terekről, metróról.

LEECH: Újra együtt voltunk. Eljött a karácsony, és mi gyászoltunk. Elmúlt az ünnep, kitavaszodott. Az élet pezsegve indult újra, mintha nem történt volna semmi. Crissel közösen fejeztük be az őj könyvünket, Paranorma címmel. Mi a különbség a természetfeletti és a természetalatti között? Mi a különbség álom és valóság között? A mai világban olyan sok a romlott, eltévelyedett lélek, de mi csak a bűnt látjuk, és ítélkezünk, de az okát nem akarjuk megismerni,

Mi abban a hiba, ha valaki álmában él? Nem látjuk az alapvető összefüggéseket, van még mit tanulnunk, főleg a keserű tapasztalatokból. Mindannyian szeretnénk elmenekülni, elfutni, mégsem tesszük. De ha már akarjuk, akkor már nagyon közel állunk hozzá, hogy meg is tegyük. De meddig mehetünk el? Hol van a tűréshatár, az átléphetetlen vonal valóság és álom, norma és paranorma között?

19es terem tála, rajta Leech jegyzetei. Jin dominancia, jang dominancia: HALÁL

Vége, főcim, Richie Blakmoor+Candice Night: Gone with the wind

*********************************

A film forgatása közben, technikai és magánéleti problémák miatt egyes jelenetek kisebb nagyobb átírásra kerültek...De a film borzasztóan jól sikerült, mindannyiunk nagy örömére, s mindenkinek egy kellemes emlék maradt. (Van akinek több is..:)) Bár a fesztivált nem nyertük meg, azt hiszem, mindenkiben győztes alkotásként maradt  meg. A történet egy sajnos egyre többet aktuális tragédiát dolgoz fel, akarva, akaratlanul. Talán tanulhatunk belőle. Egy biztos: ehhez fel kell nőni....