Theodore és Cris Leech újból összetalálkoznak

Tanóra, a diákok jegyzetelnek, Leech rajzol a táblára.

LEECH: Szóval ez a keleti, harmóniát kereső kultúrák egyik fontos szimbóluma, a jin-jang. Jin, jang, test és lélek. Ezeknek egyenlő szinten kell állni. Ez itt a jin túltengés, az pedig a jang túltengés, ez ugye világos, és mindkettő betegséghez vezet. Ez itt pedig, amikor a kör teljesen egy színű, a jin vagy jang dominancia, azaz a halál állapota.

Kicsengetnek.

LEECH: Na jó, ennyi elég is mára.

A diákok kirobognak a teremből, kint Cris Leech álldogál. Leech mindent összepakol, ő is menne ki, amikor Cris belép az üres terembe.

LEECH: (felnéz) Jó napot, segíthetek?

CRIS: A jin-jang a tao egyik alapszimbóluma, de nem az egész keleti kultúráé.

LEECH: (megvonja a vállát) Igen, de akkor taníthatnám nekik az egész kunfuciuszi felfogást, meg a...(eddig is lassan beszélt, de most feldereng neki, kicsoda is az idegen) Várjunk csak...Csak nem...(hitetlenkedve) Cris?

CRIS: Theodore?

LEECH: Cris! (összeborulnak) El sem hiszem, hogy az én drága kicsi öcsikém hajlandó hazanézni.

CRIS: Muszáj volt, Theo. Most új témát keresek.

LEECH: (mosolyogva) Na mondjad, mégis miről?

CRIS: A menekülésről. Az előző témám, tudod, az agresszivitás volt, és az ehhez kapcsolódó dolgok, és most ennek az ellentétéről akarok írni.

LEECH: A két véglet. Csak azt nem tárgyalod ki, ami az leterjedt.

CRIS: Persze, mert abban nincs semmi érdekes.

LEECH: Na ja. Meddig maradsz?

CRIS: Úgy két hétig szeretnék, és ha nem zavarnálak...

LEECH: Nem, egyáltalán nem zavarnál!

CRIS: (komolyabban) Ami azt illeti, érdekelne az az eset...Ne haragudj, Theo, tudom, milyen friss ez neked, de..akkor is.

LEECH: (komoran bólint) Persze. Menekülés...Éppen témába vág.

Cass és Sean

Sean és még páran biológiára készülnek a B3ban. Mikroszkópokat, óraüvegeket pakolnak ki. Cass bejön, egyik leeresztett kezében egy rózsa van. Meglátja Seant, odamegy hozzá.

CASS: Beszélhetnénk egy percre?

Bemennek az üres osztályterembe, Cass becsukja az ajtót, majd számon kérően Seanra néz.

CASS: Sean?

SEAN: (nyugodtan) Cassandra?

CASS: (felsóhajt, előhúzza a rózsát) Te küldted, ugye?

SEAN: És ha?

CASS: (újból felsóhajt) Sean, tudod, hogy Ryan és én...Szóval tudod. Úgy hogy légy szíves, ne küldözgess nekem ilyeneket...nagyon köszönöm, de akkor sem...

SEAN: Szereted?

CASS:(felnéz) Igen.

SEAN: (elmereng) Ryan Melkonian. ..Tudod, milyen éjszaka?

CASS: (felnéz, enyhén ledöbbenve) Sean! Na de...

SEAN: (türelmetlenül) Amikor álmodik.

Mivel Cass arca teljes értetlenséget tükröz, folytatja.

SEAN: Cass, a pasid gyenge. Földhözragadt. Én...én erős vagyok.

Késő nyár, kora ősz. Sean a ligetben sétál. Felnéz, lehullik egy levél, egy darabig még száll a széllel, majd leesik a lába elé. Vágás, Sean a liget betonján sétál, lehullott levelek tömkelegét kavarja a szél. Két hét telt el.

Cass és Sean ismét

Folyosó, Cris Leech megy rajta, egy diákkal beszélget.

DIÁK: Szóval, olvastam a bátyja könyvét, a Tintapacák és tusvonalakat, és a magáét is, amit az agresszióról írt.

CEIS: Igen, és?

DIÁK: Lebilincselő.

Theodore Leech jön oldalról.

LEECH: Hahó.

DIÁK: (lemarad) Viszontlátásra!

CRIS: (hátranéz) Kedves gyerek.

LEECH: Stréber disznó. (meglátja Casst és Beckyt) Hellósztok.

Cass és Becky sétálnak, beszélgetnek. Cass bólint, majd elkanyarodik. Benyit a 19be. Csak Sean van bent, felnéz. Cass gyors oldalpillantást vet rá, menni készül kifelé, de Sean megállítja.

SEAN: Idegesnek látszol. Mi a baj?

CASS: Semmi.

SEAN: Csak nem...rosszat álmodtál?

Cass megdermed, ránéz.

CASS: (meglepetten) Mi a...miből...(hirtelen felrémlik neki valami) Várjunk csak...

Összekuszálódott emlékképek. Egy évvel korábban, Cass és Amy benyitnak a 19be, csak Sean van bent, a táblánál áll, és nagy betűkkel ír rá valamit, ami nem látszik pontosan, csak amikor Cass elmotyogja. ( A felirat egész pontosan: Eljön majd az idő, a parafenomén rendet tesz a materiálisok mocskában)

Eljön majd az idő...a parafenomén...mocskos materiálisok...Úristen...

(Cass, aki csak most értett meg egy régi összefüggést, lassan leül, és közben Seanra mered)

SEAN: (bátortalanul) Rossz volt, Cass? Ahogy álmodban ültünk a padon, egymás kezét fogva, mocskos szavakat suttogva egymás fülébe...

Cass undorodva felugrik.

CASS: Menj innen...Nem, ezt nem hiszem el, hogy te...hogy igaz...Te tényleg belemászol, amikor a másik tehetetlen...

SEAN: Cass, én nem...

CASS: (borzongva) Visszaélsz vele, hogy a másiknak álmában gyenge az akarata...és hogy erre csak te  vagy képes...Jesszus, olyan ez, mintha megerőszakoltak volna...És milyen undorító álom volt! Nem is értettem, reggel bocsánatért esedeztem, még sosem fordult elő velem...de most már világos...a te álmod volt.

SEAN: (felháborodik) A MI álmunk volt.

CASS: (felháborodva) A miénk! Soha! Mocskos szavakat suttogni, mi? Egy tehetetlen lány fülébe, ehhez értesz...

SEAN: Cass, tudod, hogy szeretlek!

CASS: (feláll, undorodva néz Seanre) Szeretsz? Ez neked a szerelem? Ez az undormány? Ezt te sosem fogod persze megérteni.

SEAN: De ha egyszer igaz! Olyan gyönyörű vagy! (feláll és Cass felé siet, aki viszont hátrál)

CASS: Nem! Hogy lehet, hogy te, aki annyira megveted az anyagiakat, pont ezen a téren vagy ilyen sebezhető...

SEAN: (kétségbeesetten) Cass, drágám!

CASS: Hagyj békén! Egyfelől sajnállak Sean, sajnállak, amiért ilyen nyomorult egy féreg vagy, de bármennyire is próbálok uralkodni magamon, nem tudlak nem gyűlölni. Próbállak megérteni, de nem megy. Te egy álomvilágban élsz, ami nem valóság.

SEAN: De az.

CASS: Nem az. (rábök a táblára, ahol még mindig ott vannak Leech jegyzetei) Látod? Jin jang. A jang túltengés betegséghez vezet. A világod csak álom. Arra van, hogy lefoglaljon, amíg a tested kipiheni magát. Ennyi. Nem több. Aki többet lát benne ennél, az csak magát áltatja.

Diszkó, sorsok omlanak és fonódnak össze

Kiragasztott A/4es plakát valahol a Radnóti falán.

Figyelem!

A két hete technikai okok miatt elmaradt

PÉNTEKI DISZKÓT

Most CSÜTÖRTÖKÖN

BEPÓTOLJUK

Liget, hullanak a levelek. Egyik gesztenye repül a másik után, gurulnak a földön. Flash és Carrie ülnek a padon, beszélgetnek.

Flash: (elmerengve dobálja a gesztenyéket) Ez most egész jó volt.

CARRIE: Komoly elfoglaltság.

FLASH: Néha muszáj. Ma délután úgyis kitombuljuk magunkat. Ezért most szellemi tevékenységet végzek.

CARRIE: Szerencsére nem túl gyakran tör rád az unalom.

FLASH: Ne is mondd, mostanában minden olyan, mint egy szappanopera. Juliáék is szétváltak, Liz és Jake összejöttek...

CARRIE: (elmosolyodik) Szinte csak mi maradtunk. No meg Cass és Ryan.

FLASH: Az ellentétek vonzzák egymást.

CARRIE: Ryant nincs szerencsém olyan jól ismerni.

FLASH: Ha van, aki legkevésbé hasonlít Cassre, akkor az ő. (végignéz az úton, Ryan és Dean közeledik) Tessék, már csak emlegetni kellett.

Ryan odaér hozzájuk, Flash föláll.

RYAN: Cac.

FLASH: Helló. Na, hát akkor pá édes, este még felhívlak, ha el tudok majd tántorogni a telefonig.

Ryan, Dean és Flash mennek át a kereszteződésen, a képük visszatükröződik az alumínium terelő rudakon. Végigsétálnak a Cházár Andráson.

FLASH: Kik lesznek ott?

RYAN: A legjava. A technikusok már javában technikáznak, minden penge lesz.

FLASH: Csajok?

DEAN: Naná! Ott lesz Becky is...Isteni jó csaj.

RYAN: Csak vigyázz, komolyan ne vegyen.

DEAN: Na ja. Egyetlen hátránya, hogy egy házban lakik patkánygyerekkel.

RYAN: Azért az nem olyan nagy tragédia.

FLASH: (vigyorogva) Vannak dolgok, amik ellenpontozzák, mi?

DEAN: De tényleg! Van minden. Szerencsére Leechnek eszébe sem jutott eljönni. Most az egyszer jól kitomboljuk magunkat.

Alagsori ablak kívülről, Technikus elhúzza a függönyt, közben hátrafelé beszél.

TECHNIKUS: Ezeket itt szépen elhúzzuk, mesterségesen sötétet csinálunk.

Becky jön a büfé felől. (It’s dangeraous;))

BECKY: Hahó!

RYAN: Szia Becky.

BECKY: (odalép az asztalhoz, rábök a diszkólámpára) Az ott mire jó?

TECHNIKUS: Ez? Villog majd meg forog, ez adja a party feelinget.

DEAN: Csak találd meg az üveg száját a sötétben.

Diszkólámpa forog, villog, üvölt a Linkin Park: Session című száma, mindenki táncol a sötében, villogó fények, futurisztikus felvételek. Csomó-csomó statiszta, a technikusok az asztal mögött ülnek, fejükön fülhallgató, válogatnak a cdk között, mindenki iszik, bulizik, Ryan és Becky bizalmas közelségben táncolnak(KHM), ez Seannak is feltűnik, aki egyfolytában őket nézi, amint isznak, fogják egymás kezét, egyszóval szépen összejönnek(KHM). Amikor aztán gyorsan és feltűnésmentesen távoznak, Sean felkapja fejét és utánuk megy.

Sean és Becky a háztetőn

Háztető, naplemente. A lépcsőház ajtaja nyílik, Becky jön ki rajta. Sean a tető közepén áll.

SEAN: Hahó, Rebecca.

BECKY: No, mi az, Sean?

SEAN: Remélem, jól szórakoztál ma délután.

BECKY: (megvetően néz Seanre) Elég jól. Ott voltál te is?

SEAN: És mikor óhajtjátok Casst is beavatni?

Becky gyűlölködve húzza össze szemeit.

BECKY: Egy, semmi közöd hozzá, kettő...a fenébe is, ezt te úgy sem érted! Mit szólsz bele mások életébe?

SEAN: Miért ne szólnék? Ha úgy látom, hogy itt valami nem jó...

BECKY: Szépen kislisszoltál utánunk, mi? Jellemző...

SEAN: Nem mindegy? Mondd meg a drágalátos Melkoniannak, hogy vagy elmondja Cassnek, mi történt, vagy elmondom neki én.

BECKY: Semmi szükség rá, hogy rögtön az elején mások dolgába avatkozz...

SEAN: (megy a lépcsőház felé) Ha úgy érzem, bele kell, akkor beleavatkozom. Szépen add át neki.

Lemegy, becsukja maga után az ajtót. Becky egy darabig dühösen mered utána, majd megrázza a fejét.

Sean és Ryan

Ryan otthon, enyhén támolyog, beszédül az ágyba. Morog valamit, fáj a feje. Forgolódik egy darabig, aztán behunyja a szemét.

Villanás, forog a világ. Ryan ott fekszik a Radnóti kövezetén. Fekete-fehér, kissé elmosódott minden. Feláll, körbenéz. Sehol senki. Megfordul, ott sincs. Hirtelen valaki megragadja a vállát, megfordítja.

SEAN: Helló Ryan!

RYAN: (zavartan) Sean!

SEAN: (teljesen nyugodt, kiegyensúlyozott) Mi az, megijedtél? Rossz a lelkiismereted?

RYAN: Sean, mi ez?

SEAN: Kissé kókadt vagy. Sokat ihattál, de nem most fogod kialudni.

RYAN: Ez az egész olyan...

SEAN: Paranormális? Aha, kapizsgálod már...Hülye érzés. Tudod, hogy álmodsz, érzed, hogy alszol, van öntudatod, memóriád...felébredni mégsem tudsz. Az, hogy paranorma, elindít egy reakciót...kezded érteni, hogy most veled történik. No mi az, most már nem vagy olyan nagyfiú? Ja igen...egyszerű szabály...álmainkban nem használhatjuk a testi erőnket. Csak annyit mondok, Ryan...Patkánygyerek csak itt erős. Egyébként megvetik, leköpik. De mivel magasról lesajnálják, ezért ott van...csak nem törődnek vele. Ezért hát, patkánygyerek tud. Mindent tud. És meg is van a véleménye. Mit is mondtam? Te nem használhatsz testi erőt. De én más vagyok...Én nem kezdem minden nap újra, mint te. Ezért hát ezt most...érezni fogod.

Sean teljes erőből gyomorszájba veri Ryant, rugdossa, nekidobja a szekrénynek, végighúzza a padlón. A lépcsőről leugorva egyenesen gyomorszájba érkezik. Arca fokozatosan eltorzul, élvezi a bosszúját. Agyba-főbe veri.

Ryan fetreng a földön, Sean nézi. Már éppen ütne újból, amikor hirtelen mobilcsörgés hallatszik. Belenyúl a zsebébe, kiveszi a telefonját. Hirtelen a kép elmosódik, majd a következő pillanatban visszavált élőképre, a mobil csörög az ágy mellett. Sean felébred, oldalra fordul, lenyomja. Egy darabig bámul előre, majd elmosolyodik.

Az elvált utak

Radnóti, délután. Diákok özönlenek ki az ajtókon, elöl Ryan és Flash.

FLASH: De marha gyorsan elment ez a nap

RYAN: (elmélázik, máshol jár az agya) Ja...Tényleg gyorsan...

FLASH: (fürkészve) Mi az?

RYAN: Becky megkért rá, hogy mondjak el mindent Cassnek.

FLASH: Akkor hajrá, haver. Túl kell esni rajta, oszt’ jól van.

Ryan a lépcsőházban áll az ajtó előtt, a cipője orrát bámulja. Végül felsóhajt és becsenget.

Ryan belép egy szobába. A nagy panelablak előtt Cass áll, háttal neki. A háttérben épp megy le a nap.

RYAN: (bátortalanul) Helló Cass. (mivel nem kap választ, folytatja). Cass el kell neked mondanom valamit.

CASS: (halkan) Mit?

RYAN: Ne érts félre. Amikor összejöttünk, minden olyan csodálatosnak tűnt, boldog voltam, őszintén, de aztán...(elhallgat)Cass?

Cass megfordul.

CASS: (ingerülten) Hagyd a fenébe a hülye magyarázataidat! Ha épp tudni akarod, Ryan Melkonian, tisztában vagyok mindennel.

RYAN: Mindennel?

CASS: Tisztában vagyok, mennyit hazudsz, bele a szemembe, és hogy „dobtál”, elcseréltél arra a...nem...azért sem mondom ki.

RYAN: Cass, én nagyon sajnálom.

CASS: Sajnálod? Mit sajnálsz te? Magadat, maximum. Hát ennyit jelentett neked az a két év?

RYAN: (halkan) Hosszú idő, túl rég volt már.

CASS: Nem tűnsz valami őszintének. Csupán szeretnél minél hamarabb távozni igaz? Megtetted a kötelességedet. Nem kértem, hogy tartsd be a katolikus normákat, mindössze azt kértem, hogy legyél tekintettel mások...

RYAN: Cass az istenért!

CASS: Ne istenezz itt nekem!
RYAN: (halkan) A dolgok jönnek és elmúlnak, Cass...Bármennyire is fáj, hidd el, nekem is szörnyű, nagyon szeretlek, de már nem úgy, mint régen...(felsóhajt) Nem tudnék neked hazudni...

CASS: Nem e? Bezzeg a...

RYAN: Túlreagálod az egészet Cass!

CASS:(megfordul) Nem, nyugodt vagyok, vigaszt találok én is.

RYAN: (kétségbeesetten) Könyörület, Cass!

CASS: Könyörület? Ki iránt? A nagyján már úgyis túl vagyok.

RYAN: Te...(megáll) Ki mondta el neked?

CASS:(újból megforul) Nem mindegy? Nem kellett volna, de elmondta. Hibázott, de nem vádolom. Azt tette, amit hitt, hogy tenni kill.

RYAN: Csak nem az a féreg?
CASS: (dacosan) Talán féreg. De nehogy már hibáztasd! Kétlem, hogy ő tehetne róla! (sírás környékezi) Most pedig takarodj innen!

RYAN: Cass, biztos, hogy...

CASS: Tűnés!

Bejárati ajtó kintről, kinyílik, Ryant kilökik, majd bevágják utána. Egy darabig még áll az ajtó előtt, majd lehajtja a fejét.

RYAN: Nem méltó ez a szakítás...