Éjjel érkezem
Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel,
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.
Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd
Nekem nem kell más, csak Téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak Téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.
Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.
Vágyom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.
Nekem nem kell más, csak Téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak Téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.
Sziklaszív
Lehet egy igaz történet,
Lehet mese, mégis szép
Hallgasd hogy történt velük,
A hullám s a szikla szerelmét
A büszke szikla férfi ott állt egyedül
Körbe táncolták a hullám szeretők
A büszke sziklaszív
Tébolyult pillanat
Egy szeretői csók
Ő is mindent akart
Száz magányos év
Már tűnjön végre el
Vigyél el és ölelj.
Lehet egy igaz történet,
Lehet mese, mégis szép
A büszke szikla elgyengült
Ha hullám karok ölelték
A büszke sziklaszív már forrólázban ég
Ha szív szerelme szól ő mindenre kész
A büszke sziklaszív
Már semmitől se fél
Ha hullámszeretője
Az ajkához ér
Ha hullámcsókja hív
Mélysége csábító
Ha ott lehetek veled...
(Nekem is oly jó)
Egy másik sziklaszív
Ott fenn a hegytetőn
Már őt csábítja el
S egy újabb szeretőt
Egy hulló ködarab
Egy régi sziklaszirt
Ugyan kit érdekel
Mikor egy másik ég
Egy csalfa pillanat
De túl nagy lett az ár
Az ott felejtett nap
A kék látóhatár
De nincs már visszaút
Fáradtan zuhanok
És nincs már sziklaszirt
Elsüllyedt kő vagyok
Elsüllyedt kő vagyok
Elsüllyedt kő vagyok...
Egy álom elég
Régen volt
Valahol az út véget ért
Régen volt ma
Is minden perce elkísér
Akkor rám sütött a nap
És én megtaláltalak
Akkor úgy ölelt a holnap
Együtt ígértünk a holdnak
Szép jövőt
Álomkép
Hogy majd egyszer újra visszatérsz
Ne ígérj
A remény a szívem tépi szét
Hol van már a régi nap
Amikor úgy vártalak
És a hold is számon kéri
Amit együtt ígértünk
Menj, ha menned kell
Várok rád a szívemmel
Egy álom elég
Amit nem tépsz el
És én elfogadom
Hogy még élnem kell
Egy más világ
Ahová én nem léphetek át
Nem kérhetem
Vegyék el fájó életem
Hol van már a régi nap
Amikor úgy vártalak
És a hol is számon kéri
Amit együtt ígértünk
Menj, ha menned kell
Várok rád a szívemmel
Egy álom elég, amit nem tépsz el
És én elfogadom, hogy még élnem kell
Menj, ha menned kell
Várok rád a szívemmel
Egy álom elég, amit nem tépsz el
És én elfogadom, hogy még élnem kell
Menj, ha menned kell
Várok rád a szívemmel
Egy álom elég, amit nem tépsz el
És én elfogadom, hogy még élnem kell
Menj, ha menned kell
Várok rád a szívemmel
Egy álom elég, amit nem tépsz el
És én elfogadom, hogy még élnem kell...
Akitöl minden szép
Nézd, A föld népe most oly bizonytalan
Kevés az igaz sok az arctalan
Ma érted sir,
Akinek lelke van
Kenyér, Kérlek Uram, ma adj mindenkinek
Fordítsd felénk kegyes tekinteted
Ó adj hitet ó adj mindenkinek
Gyermekkori álom volt
Csak szép emlék
Megírni a vágyaim
Amit kapni szeretnék
Aztán várni a karácson, estén
Akitől fényesség
Akitől minden szép
Akitől remény lesz a szívekben
Akit egyszer is megérezhettem
Akitől fényesség
Akitől minden szép
Akitől remény lesz a szívekben
Aki egyszer is megérezhette őt
Miért, Mért ne lehetne úgy, ahogy ma van
Karácsonyeste együtt boldogan
Velünk örül, akinek lelke van
Gyermekkori álom volt
Csak szép emlék
Megírni a vágyaim
Amit kapni szeretnék
Aztán várni a karácsonyestén
Akitől fényesség
Akitől minden szép
Akitől remény lesz a szívekben
Akit egyszer is megérezhettem
Akitől fényesség
Akitől minden szép
Akitől remény lesz a szívekben
Aki egyszer is megérezhette őt
Az már nem kér csak azt
Nem vesz el, hisz tőle kap
Mindent elértél, ha ember maradsz
Akitől fényes rég
Akitől minden szép
Akitől remény lesz a szívekben
Akit egyszer is megérezhettem
Akitől fényesség
Akitől minden szép
Akitől remény lesz a szívekben
Aki egyszer is megérezhette őt
Érzés
Minden érzés, amit adtál jó volt nekem
Minden mi te voltál jó volt nekem
Minden szavad, megérint, megéget
Bezár szívembe téged
Minden, amit adtál hűen őrzöm, míg élek
Mindig újra kezdve kereslek, míg el nem érlek
Minden szavad megérint, megéget
Bezár szívembe téged
Hol van már a szép világ számodra messze már
De néha még a magasba vágysz
Mint hulló kő zuhansz tovább
De minden út összefut
Az árnyékból a fény kijut
De egyszer még gondolj rám,
Gondolj rám...
Minden szavad megérint, megéget
Bezár szívembe téged...
Hol van már a szép világ számodra messze már
De néha még a magasba vágysz
Mint hulló kő zuhansz tovább
De minden út összefut
Az árnyékból a fény kijut
De egyszer még gondolj rám,
Gondolj rám...
Elhagyom a várost
Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidolt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.
Ref.:
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.
Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás
Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt.
Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Errol szólt a dal: EDDA BLUES!.
Utolsó érintés
Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.
Elindultál hát felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.
Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebbol lesz erom elmenni már, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Ref.:
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megorzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megorzünk egymásból az álomszép.
Hangos is azért voltál,
Hogy bátorságod legyen,
Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,
Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.
Csak ne mondtad volna el,
Én szép kedvesem,
Hogy ölelés helyett, megölni jöttél,
Megköszönni, ami szép volt velem
A hűtlen
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi hálátlan lett sorsa,
Keseru könnye arcát mossa.
Arra gondol, őt ki szerette,
Ha szerette, el miért engedte,
Vissza nem jön többé soha,
Bárcsak békén hagyták volna.
Ref.:
Minden hajnal övé marad,
Látja szállni a madarakat,
Hosszú-hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már,
De amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívébol.
De amíg él el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívébol.
Megállt egyszer s visszanézett,
Nézte-nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját,
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Tudja jól, hogy o már nem kell.
Ég veletek, mást nem mondott,
Szeme túlragyogott minden csillagot.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
