Ha álmodsz még, csak engem láss,
így jó érzés az álmodás.
Én téged látlak folyton,
de ez nem elég.

Akarom azt, hogy itt legyél,
az emléked még bennem él.
Én nem feledem el már,
a tűzben el nem ég.

Szeress még, szeress még,
akármi történik, te mindig szeress még,
szeress még, a szívem örökké a tiéd,
mert minden érzés téged szólít, vár már rég,
egy egész életen át szeress még

Csak egy esély, új érzés vár,
elveszted rég, mit adni kár,
széttépi minden álmod,
amit őriztél.

Ez bánt már rég, úgy féltelek,
mert tiszta szívből szeretlek,
mert még nincsen semmi támasz,
és nincs hely, hol megpihenj.

Érzed már, érzed már,
az élet mennyi bajtól kímél?
Érzed már, érzed már,
bennem újra élsz,
mert az én szívem egyedül csak a tiéd.

Tudnom kell, tudnom kell,
hogy a parázs nem alszik bennünk végleg el.
Tudnom kell, hogy még mindig emlékszel-e rám,
mert én még ma is szeretlek, épp úgy, mint rég.
Egy egész életen át, szeress még.

Sose hagyj el engem,
mert itt élsz még mindig bennem.
Ha itt vagy, érzem, erős vagyok még.
Minden érzés itt él bennem még.

Érzed már, érzed már,
az élet mennyi bajtól kímél?
Érzed már, érzed már,
bennem újra élsz,
mert az én szívem egyedül csak a tiéd.
Szeress még, szeress még,
akármi történik, te mindig szeress még,
szeress még, a szívem örökké a tiéd,
mert minden érzés téged szólít, vár már rég,
egy egész életen át szeress még,
egy egész életen át szeress még.

Gondolj rám
egy nyári délutánon,
mikor izzó forróság
ül csppekben arcodon.

Gondolj rám
az őszülő fák alatt,
mikor puha lépteid
kavarják a a rőt avart.

Gondolj rám
langyos estéli szélben,
mikor a hold fénye
épp az arcodon pihen.

Gondolj rám
téli, zordon időben,
mikor két kezed fázón
didereg a zsebedben.

Gondolj rám
lágy tavaszi zsongásban,
ha szerelmek illata
száll szerte a világban.

Gondolj rám
az évnek mindegyik szakában,
nappalokban és éjszakákban,
gondolj rám
ébren: reggeltől késő estig,
és álmodban: ködlő hajnalig,
gondolj rám
hogy tőled távol is érezzem:
szíved ütemére lélegzem.