Véget ért ismét egy fejezet
Ahonnan lapozni már nem lehet
Véget ért néhány boldog hónap
S nem tartogat már számomra semit a holnap
Mit mondhatnék még annyi elmúlt perc után?
Mit mondhatnék még annyi kimondott szó után
Mit mondhatnék még ha nem érzi szíved?:
Beszélnek a sóhajok, és a könnyek!

Ne féld megcsókolni azt, akit szeretsz
Ne félj vele lenni, ha mindig vele lehetsz
Ne félj szeretni, mert ő is szeret téged
És ne féld elhagyni, ha másképp nem lehet
Ne félj szenvedni, ha vele jó a szenvedés
Ne félj feledni, ha eltakar a feledés
Ne félj mellette lenni, ha mellette jó
És ne félj beszélni, ha lelked könnyiti a szó
Ne félj sírni, ha bántott valaki
Ne félj leírni, ha nem mered mondani
Ne félj akkor sem, ha a múltad téped szét
Ne félj, mert megnehezited egy lány életét!

Tudod mi az szeretni valakit?
S mikor kérdik büszkén letagadni
Minden utcán őt keresni, s ha nem jön közömbös arcot vágni
Befoglalni esti imába
S azt mondani sosem gondolsz rája
Értékelni becsülni gondolatban
S kicsinylően megvetni szavakban
Nem sírni mintha nem is érdekelne
Elaludni könnyel a szemedben
Mosolyogni bár a szíved ég
tudod mi ez?
Dacos női büszkeség!

Kell, hogy lássam mosolygó két szemed
Kell, hogy néha komolyan beszéljek veled
Kell nekem egy igaz hü barát
Kellesz nekem!Szükségem van rád!

Kell, hogy lássam örömtől sugárzó arcodat
Kell, hogy néha halljam vidám hangodat
Kell nekem egy őszinte szerelem
Kellesz hogy örülj, és sírj velem!

S ha együtt van minden, csak hunyd le szemed
És őrizd féltve álmod, mit én adok neked
Ne félj az ébredéstől én melleted maradok
Mert én nem vagyok olyan, mint a többi, én egészen más vagyok!

Miért is vagyok itt
A csoda nem segít
Szememből látja
Szeretnék még élni egy kicsit
Egy irányú út
Ahová megyek
A kezem levegőt markol, mikor keresi két kezed
Egy irányú út
Lehet meg sem érkezem
A kezed levegőt markol mikor keresi két kezem

Mit csinálsz, ha megcsalnak?
Mit csinálsz, ha elhagynak?
Remélsz, és vársz, hogy hátha...
Talán mégegyszer...de hiába

Már nem szeret, van másik
Az arcod könnybe ázik
És mégis várod éjjel, és nappal
Szünni nem akaró fájdalommal

De nem jön többé soha már...
Mindörökké eddig tartott hát...?

Some things never change, some things never go away, i could never forget you, and I will never be the same...
I want a place where love is free, I want a place where we can be togeather..forever..

Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert,
most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kérdezné tőlem,
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
Talán büszkeségből azt felelném:
-Semmit, csak egy múló szerelem.
Elmegyünk azt utcán egymás mellett,
Két szép szemed rám nevet,
Kacagva köszöntelek én is,
Bár a hangom megremeg.
Mosolygok az utca sarkáig, s ahogy
Befordulok, fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet szétmorzsolok.
S nem venné észre rajtam senki sem,
hogy titokban könnyes lett a két szemem
Ha valaki azt kérdezné tőlem,
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nemsokára mondanám:
-Semmiség, csak egy múló szerelem.
Mondd, hogy én rontottam el ha úgy akarod,
De nem fogok sírni, ne legyen könnyű diadalod.
Ha valaki azt kérdezné tőlem,
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
Csak annyit mondanék:
-Már semmit...már semmit...csak az egész életem!

" Én átölelnélek, ha fájna is,
Én csókolnálak ha tiltanák is,
Én védenélek, ha hazudnál is,
Én szeretnélek, ha te nem is! "

Ne hidd, hogy feledni foglak
Habár nem leszek veled
Az emléked a szívembe zárom
És szívem nem feled!

Alig várom, hogy halljam a hangodat
A kagylóba suttogd a hamis szavakat
A telefonnál töltöm éjjelem,
Nappalom ugyanazt a számot tárcsázom szüntelen
Hiányzol magam sem hittem
Ennyire üres nélküled életem
Már tudom csak téged akarlak
A fájó emlékek a szívembe nyilalnak
Bár olyan messze sodort tőled az élet
Szeretlek, de tudom hogy félek
Félek hogy a távolság elválaszt minket
Hogy elveszitek végül egy ekkora kincset

Ha részedről minden véget ért
Ha te is úgy akarod hát elbúcsúzom én
Kitörlök szívemből minden régi álmot
S kívánok neked örökk boldogságot
Ha majd telnek múlnak az évek
Akkor fogsz rájönni ki voltam én
Akkor fogsz rájönni ki szeretett téged
Mikkor már minden véget ért
Nem felejti aszív, ha egyszer szeret
Szívemben örökké él a te neved
A virág elhervadhat, a kék ég beborulhat
De szívemből emléked soha el nem múlhat
Hogy miért szeretlek téged oly nagyon
Ezt megmondani én magam sem tudom
Hozzád levélben csak annyit írok
Hogy érted még sokat sírok


Már elmúlt már nem fáj, már vége
És nem téged vádollak érte
S többé nem kérlek már, hogy légy enyém
De, ha az a másik számonkéri
Ki voltam én neked
Forró kaland volt mondod
S legyintesz könnyedén
Oly rég volt az első vallomás
Két csók közt sugtad: te és senki más
Ez már a múlté többé nem állok utadba
Légy boldog nélkülem tenéked mindent megbocsátok
Ne félj már nem fáj nekem
Csak arra kérlek azt ne mondd senkinek
Hogy semmi más, csak futó kaland voltam én neked!